apple touch icon

Állandó kiállításaink

 

Víz-Idő

(2001. óta látogatható)

A múzeum épületének felső szintjén található kiállítótérbe egy lépcső vezet fel. Itt kapott helyet a kiállítás első látványossága, az Aquamobil – 2001. A szerkezet, mely egy 18. századi vízimalom gépezetére emlékeztet, a víz erejének népi felhasználását mutatja be: a kerekek mellett a víz mozgat kalapácsot, fújtatót és pecsétet is.

A fenti folyosó falán két tablósor fut végig: jobb oldalon párhuzamos kronológiai áttekintést adunk a magyar történelem eseményeiből, a műszaki tudományok történetéből és a magyar vizekkel kapcsolatos történésekből. A bal oldalon pedig nyolc magyar mérnök szakmai munkásságát mutatjuk be, akik a magyarországi vizekkel foglalkoztak: Mikovinyi Sámuel, Beszédes József, Vásárhelyi Pál, Zsigmondy Vilmos, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Lampl Hugó és Dégen Imre.

Aki a sok érdekes, hasznos információ olvasása közben elfárad, a folyosó közepén kialakított kis pihenőpadra leülve vizes verseket és zenéket hallgathat.

A folyosó végén találjuk a Pancsolót: itt a a látogatók úgy ismerkedhetnek meg a víz tulajdonságaival, az ősi vízi szerkezetek (kutak, malmok, zsilipek) működésével, hogy ki is próbálhatják azokat. A vizes terepasztalon kipróbált eszközöket „eredetiben” is bemutatjuk rövidfilmek segítségével.

Az árvizek és folyószabályozások termében először a vizek szabályozása előtti természeti állapotot mutatjuk be, de itt láthatók a vízrajzi és térképészeti munka eszközei, műszerei is. Régi árvíztáblák, emlékkönyvek, képek, metszetek őrzik az egykori árvizek emlékét. Vendégeink a teremben lévő helikopter-szimulátorban ülve egy képzeletbeli légi utazáson vehetnek részt, a hazai vizek felett. „repülve” ismerhetik meg az árvízi védekezés mai módszereit és vizeink jelenlegi állapotát. A folyószabályozás az árvédelmet és a hajózást segíti – ezek tárgyai is itt kerültek elhelyezésre.

A térképteremben Magyarországról készült űrfelvételen sétálhatnak látogatóink. Ezen az 1:100 000 méretarányú képen megtalálhatják már a nagyobb épületeket is, de az ország szinte minden települése felismerhető. A falakon a Magyarországról készült és a vízrajzi térképek történetéből mutatunk be válogatást.

A vízellátás és csatornázás termébe lépve egy 19. század végi utcán találjuk magunkat. Itt az úttest alatti csatorna árkában haladva nézhetjük meg a föld alatti vezetékek világát, és bepillanthatunk a régi századvég úri fürdőszobájába és a cselédség által „lakott” mosókonyhába is. Az egykori utcán a tűzcsapból még vizet vehettek a lovaskocsisok, a hirdetőoszlopokon gyógyfürdők és ásványvizek plakátjai díszlettek.

Kiállításunk végén a vetítőterem választéka várja a látogatókat: magyarországi vizek természeti képével, ásványvizeinkkel, a közelmúlt árvizeivel és – némafilmen – egy belvíz-szivattyúház gőzgépeinek munkájával ismerkedhetnek meg.

Látványtár 

Kiállításunk hétköznap 10-15.30 óra között, kollégáink vezetésével tekinthető meg, az állandó kiállításra váltott belépőjeggyel. Hétvégi napokon előzetes  - legalább 1 héttel a tervezett látogatás előtt - bejelentkezéssel fogadjuk az érdeklődőket. Bejelentkezés:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. Csoportok esetében kérjük, hogy a hétköznapi látogatást is jelezzék előre!

Látványtárunk különleges válogatása nem a megszokott módon mutatja be sokszínű gyűjteményeinket: új dimenziókat nyit, megismerésre sarkall, szórakoztat. Lehetőséget teremt az önálló felfedezésre, de közös élményekkel is gazdagodhatunk.

A látogatók képet kapnak a múzeumi gyűjtemény sokféleségéről, valamint az itt elhelyezett tárgyi, képeslap-, térkép- és éremanyag, illetve a Széchenyi-iratok gyűjteményének egy része is megismerhetővé válik. A digitális képeslapgyűjteményben nemcsak böngészni lehet, hanem a régi lapok felhasználásával üdvözletet is küldhetnek a múzeumból a látogatók, akik egy-egy jellegzetes, vízhez kötődő foglalkozás tárgyainak virtuális összegyűjtése során érdekes háttér-információkkal gazdagodhatnak. A gyűjtemény egyik különleges darabja, a Vörös László-féle, 1833-ban készült térkép. Digitális változatát használva, a legmodernebb informatikai, térképi módszerekkel egyszerre lehet kalandozni az egykori és a mai Budapesten.


A látogatók a valódi műtárgyraktárba is beléphetnek, a tömörraktári rendszer két polcán függőlegesen és vízszintesen csúsztatható monitorral szöveges és képi anyagok érhetők el, melyek a tárgy használatának, jellegzetességeinek megértését teszik könnyebbé.

További érdekességeket Horváth István muzeológus kollégánk írásában olvashatnak.