| Négyszeri karolású földmunka a szívócsatorna építésekor.
Fekete-fehér fotó a KÁPOSZTÁSMEGYERI VIZMŰÉPITÉS MEGTEKINTÉSE DUNAKESZ 1900. OKTOBER 12. című albumból.
A pesti végleges vízmű, vagyis a káposztásmegyeri vízmű építése 1893-tól 1904-ig tartott, összhangban a hozzá tartozó csőhálózat és a 17 000 köbméteres Gellért-hegyi medence megépítésével. A rendszer eredetileg három fő részből állt, a főtelepi 1. és II. Gépházból, az 1. számú átemelő telepből és a II. számú átemelő telepből. A gépházakba gőzgépek kerültek, mert - úgy tűnik - nem találták elég megbízhatóaknak az akkor már létező villamos rendszereket.
Az építés tizenegy éve alatt a vízmennyiség biztosítására az újpesti partszakaszon először négy aknakutat ástak, és a két korábbi próbakutat is igénybe vették, 1899-ben pedig újabb kutakat építettek Dunakeszi határában, a Szentendrei-szigeten, összesen hetvenhármat. A beruházás részeként elkészült az I. és II. átemelőtelep is a bújtatókkal és az ikercsatornával együtt, és a városba (a Váci út alatt a Nagykörútig) vezető öntöttvas fővezeték is, valamint a gőzüzemű gépházak. A kortársak véleménye szerint ekkor Európa egyik legkorszerűbb és legszebb vízműve épült fel. |
