Korábbi állandó kiállításaink
A 2001-ben nyílt állandó kiállítás interaktív technikákkal, a látogatókat aktív közreműködésre ösztönözve mutatta be a víz fizikai és kémiai tulajdonságait, a vízszabályozások, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet történetét, a vízellátás-csatornázás történetét és az egyetemes és magyar technikai és vízügyi kronológiát. Minden korosztály megtalálhatta benne azokat az elemeket, információkat, melyek segítségével átfogó képet kaphatott a vízről, mint fizikai, kémiai és biológiai tényezőről.
A múzeum az 1980. Évi Múzeumi Hónap záróakkordjaként 1980. október 31-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, ekkor nyílt meg a gyűjtemény első állandó kiállítása „A Duna és a magyar vízgazdálkodás” címmel.
A kiállítás első részében a Duna-táj kialakulása, természetföldrajzi viszonyainak tárgyai, dokumentumai kerültek bemutatásra. A magyarországi Duna-szakasz Szigetköztől Foktőig terjedő részét pedig egy 1973-ban készített űrfelvétel mutatta be térkép-szerűen.
A hajóutak fenntartásához szükséges kotrások során felszínre került tárgyak külön tárlóban kaptak helyet, itt zömmel harci eszközök, szerszámok, egyéb használati eszközök voltak láthatóak.
Az ősi vízimesterségek közül a halászok, aranymosók, és a „superok”, azaz a hajóácsok tárgyi és írásos emlékei kiemelt részletességgel szerepeltek a tárlaton.
A történeti rész ismertette a Duna völgyének régészeti lelőhelyeit, köztük a római birodalom gazdag vízellátó- és csatornarendszerét, majd a középkori vízi létesítményeket. A kiállítás reformkort bemutató része Széchenyi István munkásságának állított emléket. A nagy folyószabályozásokat szemléltették a kubikos munkaeszközök és használati tárgyak, e korszak zárásaként pedig az akkoriban tervezett Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer fantáziaképei és dokumentumai kerültek bemutatásra. A kiállítás hangsúlyos részét képezték az elmúlt másfél évszázad során használt mérnöki műszerek, köztük teodolitok, szintezők, vízsebességmérők stb., ezekhez kapcsolódóan a hazai térképezés történetét is ismertette a kiállítás.
A múzeum udvarán különböző nagy méretű tárgyak kaptak helyet: horgonyok, cölöpverő, kútfúró berendezés, kőhordó eszközök.
Korábbi időszaki kiállításaink
VÍZRAJZI TÉRKÉP – A Duna Múzeum és a Várfok Galéria közös pályázati kiállítása
Az esztergomi Duna Múzeum és a budapesti Várfok Galéria Vízrajzi térkép hívószóval hirdetett pályázatot képzőművészek számára, hogy a közös együttműködés keretében szorosabbá tegye tudomány és művészet kapcsolatát, előmozdítsa új műalkotások létrejöttét és kifejezze a kortárs művészet iránti elkötelezettségét. A pályázatra olyan művek beérkezését várták, amelyek a vízrajzi térképek formanyelvét értelmezik újra szabadon, dekonstruálva annak hagyományos módszereit, inspirációt merítve az űrszondák által készített delta-torkolatok fotóiból, az ókori térképkészítők korong alakú tengerábrázolásaiból, az atlaszok fekvő alakú térképeinek egységes kék hátteréből, vagy épp a Balaton hajózási térképének kikötőket összekötő cikkcakkjaiból.
A több mint háromszáz beérkezett pályaműből a zsűri tagjai – Kovács Krisztina, művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője, Róka Enikő, művészettörténész, a Fővárosi Képtár egykori igazgatója és Szöllősi-Nagy András, mérnök, hidrológus, az MTA doktora és műgyűjtő – végül olyan művészek vagy művészcsoportok alkotásait választották be a kiállítás anyagába, amelyek a legeredetibb módon reflektáltak a pályázati kiírásra.
A kiállított alkotások a médiumok széles spektrumát fedik le: találunk közöttük a hagyományosabb technikákat képviselő olaj-vászon festményt és fotómontázst, konceptuális alkotást, fény-installációt, összezúzott beton próbatesteket, de olyan hungarocellből készített makettet is, amelyet rézdrótokkal és purhabbal munkált meg az alkotócsoport. Sokoldalúság, kreatív technikai kivitelezés, egyedi gondolatiság jellemzi a pályázati anyagot.
A rendkívül jó analitikai érzéket hordozó és gondolatébresztő művekben az alkotók olyan meglátásokat fogalmaznak meg vizuálisan, amelyek szorosan kapcsolódnak az ember természetre gyakorolt hatásához és az abból fakadó környezeti változásokhoz – mint például a tavak kiszáradása vagy a vízerőművek kiépítése – de emellett megjelennek a természet és metafizika együttes vonatkozására épült koncepciók is. A kiállítás a változatos műveknek köszönhetően játékos dinamikája a sík és térbeli felületeknek és testeknek, a különféle szellemi konstrukcióknak és a művészeti-tudományos megközelítéseknek. A pályaművek – bár mind önálló világgal rendelkeznek – megegyeznek abban, hogy kreatívan és inspirálóan dolgozták fel a megadott kiindulási pontot: csak úgy, mint a kartográfiában a vízrajzi térképek, az ő alkotásaik is a saját valóságuk absztrakt leképeződéseit mutatják be, szemet és szellemet gyönyörködtető művek formájában.
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK:
Blazsek András, Forrai Ferenc, Kovács Gyula, Kulcsár Dorina Anna, Kiss Virág, Korpás Zoltán, Mihucza Sára, Papp Réka, Vertetics Csaba, Márton Dominika Anna, Nádas Eszter, Nagy Barbara, Pató Károly, Rácz Attila, Sebestyén Sára, Skultéti Bianka, Sánta Dániel, Sóváradi Valéria, Szőcs Éva Andrea
Lázár Katalin Florens
Lázár Kata tősgyökeres esztergomi, bár a gimnázium elvégzése után elköltözött a városból, gyakran jár erre; családja még ma is itt él. Az iparművészeti egyetemen, kötött textil- és öltözéktervező szakon diplomázott, majd Németországban dolgozott designerként. Jelenleg egy szakgimnáziumban oktatja a designt. A festéssel néhány éve kezdett foglalkozni; eleinte a munkához nem használt vizuális ötleteit formálta képekké, majd egyre inkább érzelmi behatásokat, a világról való, szavakkal nem megfogalmazható gondolatait fogta ecset végre. Ma leginkább a lényegire redukált geometrikus és organikus, részben figurális alakzatok és formák összjátéka érdekli őt. Ennek a vizuális gondolkodásnak az eredményei kerülnek bemutatásra május 19-tol az esztergomi Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.
Lázár munkaiban egyfajta mély zsigeri életöröm érződik; képei a színek ezerféle árnyalatára való rácsodálkozás, az egymáson való rétegek, a tiszta színek, a fehérek, a mély és élénk árnyalatok élvezete érződik. Nem elégszik meg a festékszínek palettájával; szereti neonszínű rétegekkel „bevilágítani” a képeit. A textiles hatást nem lehetne letagadni: az ornamensek, organikus formák textilmintat utánzó szövevényes, de kiegyensúlyozott kompozícióba rendeződnek; egyfajta ritmikus nyüzsgésbe, élettel teli formák egymás körüli lebegésébe. Némi szemlélődés után fedezhetjük fel azt a konstruáló rendet, amely alapján a formák kapcsolódnak egymással. Ezek a szerves kapcsolódások különböző erőviszonyokon, halmazállapotokon, vagy akár a humoron alapulnak; az alakzatok egymásba folynak vagy taszítják egymást, táncolnak, harcban állnak, egymásra másznak, összefolynak, vagy csak incselkednek egymással.
Ritmus, színek, alakok, élőlények, szögletek, foltok, növények kavalkádja; Lázár festészete energiákkal van teli, amely szavak előtti történeteket elmesélő, személyes érzelmekkel átitatott vizuális élményt kínál a publikumnak.
Megsebzett táj – Egy úszóláp elpusztítása és újjáélesztése
2020 decemberében példátlan környezetkárosítás történt a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág szigetszentmiklósi szakaszán: ismeretlen tettes hatalmas mennyiségű olajszármazékot engedett a csapadékvíz-elvezető csatornába, amely a vízfelszínre kijutva felbecsülhetetlen károkat okozott a természetvédelmi oltalom alatt álló terület élővilágában. A védekezési és helyreállítási munkálatok hónapokon át megfeszített tempóban zajlottak, de a fáradságos munkát végül siker koronázta. Fotókiállításunk célja, hogy bepillantást nyújtson a kármentesítés és kárelhárítás folyamatába, valamint felhívja a figyelmet természeti értékeink fokozottabb védelmére.
A kiállítás 2023. március 16. – május 15. között megtekinthető a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.
A Várfok Galéria Duna Múzeumban megrendezett képzőművészeti kiállítása a víz témáját sokrétűen körüljáró gazdag válogatás, melynek célja, hogy bemutassa annak meghatározó szerepét a kortárs művészetben, valamint azt, hogy magának a víznek, mint anyagnak a használata bizonyos technikák vagy alkotók esetében milyen alapvető fontosságú.
Tollas Erik és Veres Balázs közös kiállítása, ahol a természetes elemek átalakulnak mesterségessé, míg a mesterséges anyag természetes tulajdonságáról ad tanúbizonyságot. Munkáik így kiegyensúlyozzák egymást, stabil atmoszférát eredményezve.
A méz mint az édes íz alapvető hordozója már a kezdetek óta jelen van az emberiség történetében. Az apró repülő rovarok évezredek óta édesítik meg életünket és óvják egészségünket a természet nagylelkűsége által rájuk ruházott képességeik révén. Nap mint nap számtalan olyan terméket használunk, amelyben méhek által előállított anyagok találhatóak. Ha a környezeti ártalmak és az emberi tevékenység miatt a méhek eltűnnek a földről, vajon tudnánk-e nélkülözni őket? A fontosabb méztípusok és méhtermékek megismerése mindenkinek tanulságos lehet, ezt már csak tetézi a felhasználási területük hihetetlen gazdagsága. A kiállítás a megismerést és a megértést is segíti, hiszen minél többet tudunk a méhekről, annál jobban szeretjük és óvjuk őket, mint a természet egyensúlyának fontos elemeit, életünk megédesítőit.
Szabó Réka és Szentkirályi Ádám a természetjárásnak köszönhetően találtak egymásra, és a főként vizes élőhelyek környezetében történt megfigyeléseik megörökítése érdekében vált közös hobbijukká a természetfotózás. A kiállításon szereplő képek nagyobb része hazánkban készült, de megtalálhatók fotós túráik sarkkörön túli, vagy akár a kanadai Sziklás-hegységben készült alkotásai is.
A SKURC 2019 nyarán kezdett el műteremként és kiállítóhelyként működni a Népszigeten – a korábbi MAHART hajójavító-telep munkásainak öltözője és zuhanyzója helyén – azzal a céllal, hogy bemutatkozási és megjelenési lehetőséget biztosítson fiatal művészeknek és különféle művészeti projekteknek. Nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolatok kialakítására, az együttműködésekre, legyenek azok akár hazaiak, akár nemzetköziek. Liquid című időszaki kiállításukon a létrehozott környezet a víz és a tágabb értelemben vett víz kettős kérdésének megélését idézi elő.
A 19 éves Karcz Dorkát a Covid 19 járvány miatt elrendelt karantén időszaka alatt kezdte el foglalkoztatni a magzatlét és a sejtjeinkbe kódolt, „örökölt sorsunk”, melyek tudatalatti szinten határozzák meg a világhoz való hozzáállásunkat, kapcsolatainkat, viszonyunkat saját magunkkal. Az érdeklődés időközben projektté formálódott, melynek gyümölcse ez a kiállítás. A művész változatos anyagok és technikák segítségével mutatja be a tudatalattijából felbukkant magzatélményének leképeződéseit, önismereti utazásának különböző állomásait.