Korábbi állandó kiállításaink
A 2001-ben nyílt állandó kiállítás interaktív technikákkal, a látogatókat aktív közreműködésre ösztönözve mutatta be a víz fizikai és kémiai tulajdonságait, a vízszabályozások, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet történetét, a vízellátás-csatornázás történetét és az egyetemes és magyar technikai és vízügyi kronológiát. Minden korosztály megtalálhatta benne azokat az elemeket, információkat, melyek segítségével átfogó képet kaphatott a vízről, mint fizikai, kémiai és biológiai tényezőről.
A múzeum az 1980. Évi Múzeumi Hónap záróakkordjaként 1980. október 31-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, ekkor nyílt meg a gyűjtemény első állandó kiállítása „A Duna és a magyar vízgazdálkodás” címmel.
A kiállítás első részében a Duna-táj kialakulása, természetföldrajzi viszonyainak tárgyai, dokumentumai kerültek bemutatásra. A magyarországi Duna-szakasz Szigetköztől Foktőig terjedő részét pedig egy 1973-ban készített űrfelvétel mutatta be térkép-szerűen.
A hajóutak fenntartásához szükséges kotrások során felszínre került tárgyak külön tárlóban kaptak helyet, itt zömmel harci eszközök, szerszámok, egyéb használati eszközök voltak láthatóak.
Az ősi vízimesterségek közül a halászok, aranymosók, és a „superok”, azaz a hajóácsok tárgyi és írásos emlékei kiemelt részletességgel szerepeltek a tárlaton.
A történeti rész ismertette a Duna völgyének régészeti lelőhelyeit, köztük a római birodalom gazdag vízellátó- és csatornarendszerét, majd a középkori vízi létesítményeket. A kiállítás reformkort bemutató része Széchenyi István munkásságának állított emléket. A nagy folyószabályozásokat szemléltették a kubikos munkaeszközök és használati tárgyak, e korszak zárásaként pedig az akkoriban tervezett Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer fantáziaképei és dokumentumai kerültek bemutatásra. A kiállítás hangsúlyos részét képezték az elmúlt másfél évszázad során használt mérnöki műszerek, köztük teodolitok, szintezők, vízsebességmérők stb., ezekhez kapcsolódóan a hazai térképezés történetét is ismertette a kiállítás.
A múzeum udvarán különböző nagy méretű tárgyak kaptak helyet: horgonyok, cölöpverő, kútfúró berendezés, kőhordó eszközök.
Korábbi időszaki kiállításaink
Lázár Katalin Florens
Lázár Kata tősgyökeres esztergomi, bár a gimnázium elvégzése után elköltözött a városból, gyakran jár erre; családja még ma is itt él. Az iparművészeti egyetemen, kötött textil- és öltözéktervező szakon diplomázott, majd Németországban dolgozott designerként. Jelenleg egy szakgimnáziumban oktatja a designt. A festéssel néhány éve kezdett foglalkozni; eleinte a munkához nem használt vizuális ötleteit formálta képekké, majd egyre inkább érzelmi behatásokat, a világról való, szavakkal nem megfogalmazható gondolatait fogta ecset végre. Ma leginkább a lényegire redukált geometrikus és organikus, részben figurális alakzatok és formák összjátéka érdekli őt. Ennek a vizuális gondolkodásnak az eredményei kerülnek bemutatásra május 19-tol az esztergomi Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.
Lázár munkaiban egyfajta mély zsigeri életöröm érződik; képei a színek ezerféle árnyalatára való rácsodálkozás, az egymáson való rétegek, a tiszta színek, a fehérek, a mély és élénk árnyalatok élvezete érződik. Nem elégszik meg a festékszínek palettájával; szereti neonszínű rétegekkel „bevilágítani” a képeit. A textiles hatást nem lehetne letagadni: az ornamensek, organikus formák textilmintat utánzó szövevényes, de kiegyensúlyozott kompozícióba rendeződnek; egyfajta ritmikus nyüzsgésbe, élettel teli formák egymás körüli lebegésébe. Némi szemlélődés után fedezhetjük fel azt a konstruáló rendet, amely alapján a formák kapcsolódnak egymással. Ezek a szerves kapcsolódások különböző erőviszonyokon, halmazállapotokon, vagy akár a humoron alapulnak; az alakzatok egymásba folynak vagy taszítják egymást, táncolnak, harcban állnak, egymásra másznak, összefolynak, vagy csak incselkednek egymással.
Ritmus, színek, alakok, élőlények, szögletek, foltok, növények kavalkádja; Lázár festészete energiákkal van teli, amely szavak előtti történeteket elmesélő, személyes érzelmekkel átitatott vizuális élményt kínál a publikumnak.
Megsebzett táj – Egy úszóláp elpusztítása és újjáélesztése
2020 decemberében példátlan környezetkárosítás történt a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág szigetszentmiklósi szakaszán: ismeretlen tettes hatalmas mennyiségű olajszármazékot engedett a csapadékvíz-elvezető csatornába, amely a vízfelszínre kijutva felbecsülhetetlen károkat okozott a természetvédelmi oltalom alatt álló terület élővilágában. A védekezési és helyreállítási munkálatok hónapokon át megfeszített tempóban zajlottak, de a fáradságos munkát végül siker koronázta. Fotókiállításunk célja, hogy bepillantást nyújtson a kármentesítés és kárelhárítás folyamatába, valamint felhívja a figyelmet természeti értékeink fokozottabb védelmére.
A kiállítás 2023. március 16. – május 15. között megtekinthető a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.
A Várfok Galéria Duna Múzeumban megrendezett képzőművészeti kiállítása a víz témáját sokrétűen körüljáró gazdag válogatás, melynek célja, hogy bemutassa annak meghatározó szerepét a kortárs művészetben, valamint azt, hogy magának a víznek, mint anyagnak a használata bizonyos technikák vagy alkotók esetében milyen alapvető fontosságú.
Tollas Erik és Veres Balázs közös kiállítása, ahol a természetes elemek átalakulnak mesterségessé, míg a mesterséges anyag természetes tulajdonságáról ad tanúbizonyságot. Munkáik így kiegyensúlyozzák egymást, stabil atmoszférát eredményezve.
A méz mint az édes íz alapvető hordozója már a kezdetek óta jelen van az emberiség történetében. Az apró repülő rovarok évezredek óta édesítik meg életünket és óvják egészségünket a természet nagylelkűsége által rájuk ruházott képességeik révén. Nap mint nap számtalan olyan terméket használunk, amelyben méhek által előállított anyagok találhatóak. Ha a környezeti ártalmak és az emberi tevékenység miatt a méhek eltűnnek a földről, vajon tudnánk-e nélkülözni őket? A fontosabb méztípusok és méhtermékek megismerése mindenkinek tanulságos lehet, ezt már csak tetézi a felhasználási területük hihetetlen gazdagsága. A kiállítás a megismerést és a megértést is segíti, hiszen minél többet tudunk a méhekről, annál jobban szeretjük és óvjuk őket, mint a természet egyensúlyának fontos elemeit, életünk megédesítőit.
Szabó Réka és Szentkirályi Ádám a természetjárásnak köszönhetően találtak egymásra, és a főként vizes élőhelyek környezetében történt megfigyeléseik megörökítése érdekében vált közös hobbijukká a természetfotózás. A kiállításon szereplő képek nagyobb része hazánkban készült, de megtalálhatók fotós túráik sarkkörön túli, vagy akár a kanadai Sziklás-hegységben készült alkotásai is.
A SKURC 2019 nyarán kezdett el műteremként és kiállítóhelyként működni a Népszigeten – a korábbi MAHART hajójavító-telep munkásainak öltözője és zuhanyzója helyén – azzal a céllal, hogy bemutatkozási és megjelenési lehetőséget biztosítson fiatal művészeknek és különféle művészeti projekteknek. Nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolatok kialakítására, az együttműködésekre, legyenek azok akár hazaiak, akár nemzetköziek. Liquid című időszaki kiállításukon a létrehozott környezet a víz és a tágabb értelemben vett víz kettős kérdésének megélését idézi elő.
A 19 éves Karcz Dorkát a Covid 19 járvány miatt elrendelt karantén időszaka alatt kezdte el foglalkoztatni a magzatlét és a sejtjeinkbe kódolt, „örökölt sorsunk”, melyek tudatalatti szinten határozzák meg a világhoz való hozzáállásunkat, kapcsolatainkat, viszonyunkat saját magunkkal. Az érdeklődés időközben projektté formálódott, melynek gyümölcse ez a kiállítás. A művész változatos anyagok és technikák segítségével mutatja be a tudatalattijából felbukkant magzatélményének leképeződéseit, önismereti utazásának különböző állomásait.
