| Fekete-fehér fotó "AZ I. ÉS II. SZÁMÚ TARTALÉK ALAGUTAK ÉPÍTÉSE" című albumból.
Budapest az 1900-as évek elejére világszínvonalú vízellátó rendszerrel büszkélkedhetett. Az I. világháború következményében a létesítmények, berendezések állapota a 20-as évekre egyre rosszabbá vált. A fejlesztések megvalósítására csak a 30-as években nyílt lehetőség. Az új vízműtelepek, kutak, csővezeték-fektetések, vas-mangántalanító berendezések mellett, Budapest vízellátásának biztonsága érdekében két járható csőalagút megépítése is szerepelt a tervek között. A tervek és megvalósítás Pap Ferenc okleveles mérnök és magyar királyi folyamőr műszaki főkapitány nevéhez köthető, aki 1935-től a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója lett.
Az első alagút építése során (melyet a káposztásmegyeri I. sz. átemelő gépháznál kezdtek el fúrni) először alkalmazták hazánkban a Gottfried-Hallinger féle marógömbös pajzzsal történő, sűrített levegős alagútfúrási rendszert. Így, a 601 m hosszú alagút pajzsa 1935 júniusában ért át a Szentendrei szigetre.
Ezután a tapasztalatok felhasználásával a második 567 m hosszú alagút II. sz. átemelő gépháztól indulva már rekordgyorsasággal készült el, a fúrás 1935 decemberére befejeződött. |
