| Kultúrmérnök, miniszteri tanácsos, a budapesti József-műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet (1884). Az akkoriban szervezett kultúrmérnöki szolgálatba
lépve 1882-1888 között Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben, 1889-1901-ben pedig a Dunántúlon tevékenykedett. 1892-ben lényegében az egész Dunántúlra kiterjedő I. kerületi kultúrmérnöki hivatal főnöke lett. 1902-ben a Földmívelésügyi m. kir. Minisztérium Vízépítési Igazgatóságának kerületi felügyelőjeként a Dunántúlra, Fiuméra, Brassó-, Csik-, Háromszék- és Udvarhely vármegyékre kiterjedő hatáskörrel rendelkezett. Hivatalos pályáján
részt vett 1882-1884-ben a Galga-, Zagyva- és Tarna-szabályozási tervek elkészítésében; utóbb nevéhez köti a szakirodalom többek közt a Tolna megyei Sárvíz, a Baranya megyei Karasica, a Somogy megyei Nyugati-Bozót és a fiumei Recsina rendezési terveit. Vezette a Sióberki Társulat Sió szabályozását és az Ercsi-Iváncsai Vízitársulat töltésezési munkáit. 1889-1901 között – mint miniszteri megbízott - részt vett a Dunántúl legtöbb vízhasználati társulatának megszervezésében. Szakirodalmi tevékenysége is jelentős, szinte valamennyi szaklapban megjelentek cikkei, amelyek a kultúrmérnöki tevékenység széles feladatkörét ölelték át.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból. |
