| Mérnök, miniszteri tanácsos, a Folyammérnöki Osztály vezetője.
1893-ban szerezte mérnöki oklevelét. Gyakorlati működését a kultúrmérnöki szolgálat munkatársaként kezdte, s úttörő munkát végzett a legmagasabb színvonalú mezőgazdasági vízrendezés, az alagcsövezés terén. 1913-ban kapott megbízást a Vág-szabályozási Kirendeltség megszervezésére, s a Vág alsó szakaszának szabályozására. Munkája során azóta általánosan elterjedt újításokat vezetett be: a dróthálós kőhengerek alkalmazását, valamint a kavicsból készített műkő gyártását és széles körű felhasználását. 1919-től a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője volt, s mint ilyen a vízrajzi adottságok miatt szükséges magyar-román vízügyi együttműködés kialakítását szorgalmazta. Utóbb a földművelésügyi minisztériumba került, 1931-ben nyugdíjba vonult.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból. |
