| Vízépítő mérnök, szakíró.
A budapesti műegyetemen 1898-ban mérnöki, majd 1912-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Hosszabb magánmérnöki és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. Vízügyi műtárgyak, elsősorban csatornák és zsilipek megvalósítása fűződik a nevéhez. Úttörő munkát végzett a zsilipek rugalmas alapozása terén. Ő vezette a Sajó, valamint a soroksári Duna- ág csatornázási kirendeltségénél és a Budapesti Kikötőépítési Kormánybiztosságon a tervezési munkákat. Budapest energiaellátására a Vág folyón építendő erőműveket javasolt, terve azonban nem valósult meg. Ő vetette fel a tiszalöki erőmű és a visóvölgyi tározás tervét, utóbbit fia, Benedek Pál valósította meg. 1934-1937 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetőjeként tevékenykedett.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból. |
