| Lampl Hugó mérnök, a műszaki tudományok doktora, miniszteri tanácsos, 1908-tól.
Oklevelét 1905-ben a budapesti József Műegyetemen szerezte. Először a Csepel-szigeti Ármentesítő Társulatnál vállalt munkát (1905–12), majd 1913-tól 1914-ig a Kvassay-zsilip építésénél dolgozott. 1908-ban Sajó Elemérrel együtt végezték az első hazai vízépítési kismintakísérleteket. A Kvassay-zsilip építésétől kezdve a szádfalazás, a talajszilárdítás (cementbesajtolás), a munkagödrök víztelenítése stb. foglalkoztatták. 1920-tól a bp.-csepeli kikötőépítés osztályvezető mérnöke. A Tassi Vízlépcső építésénél 1926-ban hazánkban elsőként alkalmazta a talajvízszint-süllyesztéses alapozást és az öntőtornyos betonozást. A balatoni kikötők építését is ő irányította. Lampl Hugó vezette a békésszentandrási vízlépcső (1936–42), a Tiszafüredi Öntözőrendszer (1940), a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer (1947), a Duna–Tisza-csatorna tervezését (1947-ig), valamint a Tiszalöki Vízlépcső főmérnökeként az alapozás és építés munkálatait. 1955-ben vonult nyugállományba.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból. |
