| Fekete-fehér fotó a "Tiszalöki vízlépcső építése" című albumból.
A Tiszalöki Vízlépcső a Keleti- és Nyugati Főcsatornával, valamint az ehhez csatlakozó öntözőfürtökkel együtt alkotja a tiszalöki öntözőrendszert. A Vízlépcső a felette lévő folyószakaszban kb. 10 millió m3 víz mederduzzasztásával lehetőséget nyújt:
46 m3/sec vízhozam gravitációs kivezetésére az öntöző főcsatornákon,állandó hajóút biztosítására a Tisza 80 és a Bodrog 50 km hosszú folyószakaszán,
évi átlagban 45 millió kWh villamosenergia termelésére, 28 m3/sec vízátadásra a Körös-völgybe.
A vízlépcső Tiszalöktől nyugatra, a Tisza 518,2 fkm szelvényében a rázompusztai kanyarulat 2,9 km hosszú átvágásában létesült, amit az öntöző főcsatorna legmegfelelőbb kiindulási helye határozott meg. A vízlépcső a duzzasztóműből, a hajózsilipből, a vízerőtelepből és a mederelzáró keresztgátakból áll. A duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet 1958-ban, a vízerőtelepet pedig 1959-ben helyezték üzembe.
A Torontál kotró az 1900-as években készült, első tulajdonosa az Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötők Kormánybiztossága volt. 1948-ban FK 107 néven került a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat tulajdonába. 1961-ben átépítették és felújították. Főbb műszaki adatai: Kotrási mélység: 6,5 m Puttonyok száma: 21 Puttonyok űrtartalma: 0,17 m3 Teljesítménye: 143 m3/h |
