| Az 1937. évi XX. törvénycikk elrendelte a Tiszántúlon az öntözéses gazdálkodás bevezetéséhez szükséges munkálatok megkezdését. Ezen munkálatok részeként jött létre a hódmezővásárhelyi-lúdvári szivattyútelep és öntözőrendszer is. A rendszer és a szivattyútelep első tervét az Országos Öntözésügyi Hivatal készítette 1939-40-ben. Kezdetben a telepnek csak öntözővíz-szolgáltatási funkciót szántak. 80 km2-nyi terület öntözővízzel való ellátását irányozták elő, azonban az 1941. évi katasztrofális belvizek hatására úgy módosították a tervet, hogy ne csak öntözésre vegyenek ki vizet a Tiszából, hanem szükség esetén az öntözőcsatornát belvízcsatornaként is használhassák: az abban összegyűlt belvizet is átemelhessék, vagy gravitációsan bevezethessék a Tiszába. A kettős működtetésű - szaknyelven szólva „reverzibilis” - szivattyútelepnek ez az értelme.
A tervek, elképzelések módosítására az is lehetőséget adott, hogy az 1942-ben elkezdett munkálatokat a háború félbeszakította, s az ünnepélyes befejezésre csak 1947. május 15-én kerülhetett sor. Ekkor maga a köztársasági elnök, Tildy Zoltán adta át rendeltetésének a Zsigmondy Béla Rt. építési cég vállalkozásában megépített szivattyútelepi létesítményt. A teljes hódmezővásárhelyi öntözőrendszer kiépítéséhez azonban még szükségesek voltak a vízkormányzást biztosító tiltok, valamint a csatornákon átvezető átereszek.
Az öntözővíz-szolgáltatás csak 1948-ban indulhatott meg. Az 1990-es évekre négy öntözőfürt alakult ki, amelyek a szivattyútelep által szolgáltatott vizet használták, de ekkor már a lúdvári telepre is ráfért egy alapos felújítás. Ezt a munkát pontosan 50 évvel a műtárgy egykori átadása után, 1997. május 15-én fejezték be. |