Csúszni, vagy nem csúszni? – Közlekedés a jégen (nem csak korcsolyával)

A korcsolyázás története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza, amikor még közlekedési, és nem pedig szórakozási forma volt. Elődeink állati lábszárcsontokból készült lábbelivel közlekedtek a jégen. Eleinte csupán a csontredőbe kapaszkodtak a lábukkal, később bőrszíjjal erősítették magukhoz. Ekkor még csak az egyik lábukra vették fel az eszközt, a másikkal hajtották magukat. Később, az 1300-as években megjelentek a vas élű fa korcsolyák, a 19. századtól pedig már fémből és acélból készült korcsolyákat is gyártottak.

˝Maros˝ típusú. Cipőre rögzíthető kivitel (27-29). Téli időszakban használták. 1 pár.

 

A korcsolyázás mint sport szülőföldjének Hollandiát tekintik, ahol már a 18. században tartottak korcsolyaversenyeket, melyek rohamosan terjedtek el Angliában, Nyugat-Európában és Amerikában. Ekkor alakultak ki a különböző korcsolyasportok (műkorcsolya, gyorskorcsolya, jégkorong) és a hozzájuk tartozó jégkorcsolyák is.

 

Korcsolyázás a Városligetben (forrás:Fortepan)

Magyarországon 1869-ben bécsi mintára megalakult a Pesti (később Budapesti) Korcsolyázó Egylet, de a korcsolyázás már korábban is jelen volt hazánkban. 1870 januárjában Rudolf koronaherceg jelenlétében megnyitották a Városligeti jégpályát, melynek egy részét az egyesület díjtalanul használhatta. Az eseményről a Vadász és Versenylap így számolt be:

„Kevés olly nemes mulatságot nyújthat télen a szabad természet, mellyet mindenki olly könnyen élvezhetne s testét annyira edzené, mint a korcsolyázás, melly felfrissíti tagjainkat, erősiti tüdőnket a hideg behatása ellen, s egész magatartásunkat könnyebbé teszi, nemesíti, jobban mint a táncz. S aztán valami kimondhatlan édes érzetet, mintegy büszkeséget ad, midőn képessé tesz bennünket olly gyors haladásra, melly a legsebesebb állatokkal versenyezhet, s úgyszólván repülni tanít”.

A Pesti Korcsolyázó Egylet téli bálokkal és jelmezes ünnepségekkel igyekezett népszerűsíteni a sportágat. Azonban nem csak a pestieknek adatott meg ez a fajta kikapcsolódási forma. 1895-ben a mai Széll Kálmán tér helyén nyílt meg a budaiak korcsolyapályája, melyet a Budai Torna Egylet működtetett. A főváros lakossága kiváló szórakozásra lelt a korcsolyázásban, amelynek népszerűsége még ma is töretlen.

 

Annak sem kellet bánkódnia, aki nem tudott korcsolyázni, vagy valamilyen oknál fogva nem korcsolyázhatott,  az ő számukra a fakutya jelentette a megoldást. Ennek elkészítéséhez szántalpat, vagy két keskeny lécet használtak, erre pedig egy támlás széket erősítettek. A fakutyát a rajta ülő ember két szöges végű bot segítségével hajtotta, vagy társa – kinek a lábán korcsolya volt – tolta.

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük